Nem is tudtak volna a szervezők szebb és jobb helyszínt választani, ugyanis öt éve avattuk fel a Vadászpanteont ugyanebben a teremben.
Bán Béla vállalkozó, dombóvári vadász, a rendezvény fő szervezője köszöntötte a megjelenteket és Nagy Imre vadásztársat.
Békés Sándor vadász, szakmérnök, címzetes docens mutatta be a Retró- kötetet: „Száz piros rózsa több száz régi nóta egy csokorba kötve” címmel. A kiadvány bevezetőjéből és a méltató Békés Sándortól idéznék:

„A közös éneklés, a nótázás a legősibb örömforrások egyike. Valamikor nem is olyan régen, nem múlt el családi, baráti összejövetel énekszó nélkül. Valaki belekezdett, a többiek csatlakoztak hozzá, követték. Mindenkinek megvolt a maga nótája, szép sorjában sorra is került valamennyi. És ahogy szólt a nóta, úgy kerültek egymáshoz egyre közelebb az emberek.
A vadászok különösen sokat daloltak, mulattak együtt, hisz a vadászsikereknek, a méltó módon elejtett és birtokba vett vadnak kijárt az ünneplés, a végtisztesség. Sajnos manapság egyre ritkább a közös nótázás.”
Nagy Imre bácsi ebben a tekintetben gazdag ember. 87 éves korában is mindenre jut ideje, így a nótázásra is. A vadászat is több számára, mint egyszerű vadűzés. Fontos számára a vadvédelem, a szelektív állománykezelés és a természetvédelem is.
S végül Békés Sanyi bácsi idézett az általa írt bevezetőből:
„Nótaszeretetét és nótakincsét édesanyjától, Hegedűs Margittól és dédapjától, Hegedűs Sándortól örökölte, aki 1848-ban született és Rózsa Sándort is személyesen ismerte. A nóta olyan, mint az időpapszula. A tovatűnt múlt, a történelem és őseink hagyatékának és emlékének őrzője. Szeressük hát a nótát, a dalolást, az együttlétet!”

A rendezvényen Borsós István tárogatón játszott. Népdalokat, katonadalokat, indulókat és régi- régi nótákat adott elő a népes közönségnek.
Kocsner Antal a Vadászkamara Tolna megyei elnöke többek között elmondta, hogy sok évtizedes barátság köti őket össze. A megyei elnökségben sok- sok évig dolgoztak együtt, már a 70-es évektől kezdődően. Ma már kevés olyan rendezvény van, amely énekléssel, nótázással záródik. Dombóvár és környéke mindig az élvonalban járt a vadgazdálkodás területén. Zárásként jó egészséget és sok-sok vadászsikert kívánt Imre bácsinak.
Nagy Imre a könyv szerzője is köszöntötte a vendégeket. Ezekből a dalokból, nótákból az adott társadalom gondolat- és érzelemvilága tárul elénk - mondta. „E kincstár mentése volt a célom a következő nemzedékek számára. A nótában jelen van az öröm, a bánat, a fájdalom és vigalom. A véres csaták kimenetelét is befolyásolták a katonadalok. A lakodalmak, pinceszerek, búcsúk, a névnapok nem múlhattak el éneklés, nótázás nélkül. A dalok erőt adnak a további munka folytatásához, egységbe kovácsolnak bennünket.”

Végül megköszönte Bán Béla szervezőnek és Borsós Zsófiának, Borsós Istvánnak, Békés Sándornak, hogy a daloskönyv megjelenhetett.
A csodálatos este Borsós Istvánnak és a tárogatónak köszönhetően énekléssel, nótázással, illetve borozgatással zárult.

Bodó Imre helytörténész