Még az általános iskolás gyermekek is megértették, megérezték 1956 szent forradalmának üzenetét. A műsor összeállítói arra törekedtek, hogy érzéseket, hangulatokat, mozdulatokat és gondolatokat közvetítsenek.

Érzések – Egyszerre dobbant Budapest szíve; a közös cél a szabad, demokratikus Magyarországért összekovácsolta az embereket. Elszántságot, optimizmust sugároztak Nagy Imre szavai.

Hangulatok – Talán véget ért a félelem, a bizonytalanság, az elnyomás? A fiatalok nem érezték a halálos veszélyt. A lánctalpak széttiporták a forradalmárok utolsó reményeit, s „az orosz tankok között hallgattak a harangok”. Horváthné Tadics Viktória tanárnő magával ragadó zongorajátéka és Kalocsa Lilla gimnáziumi tanuló gitárjátéka és éneke, valamint Varga Zsófia szívhez szóló előadása elvarázsolta a hallgatóságot.

Mozdulatok – Előbb az egységes tömeg fellépése, a Sztálin-szobor ledöntése, majd a bujdosás, emigráció és a halál képsorai elevenedtek meg a gyerekek mozdulataiban. Nyári Éva és Ockenfusz Enikő koreográfiáját a 7.a-s és 8.b-s gyerekek sajátították el.

Gondolatok – Szenyériné Szabolcska Julianna igazgatónő ünnepi beszédében három személyt emelt ki, akik hiteles tanúként adtak számot az eseményekről: nagyapja, gimnáziumi történelemtanára és Ivanich Miklós zongoraművész. Hazánk zivataros századaiban a magyarság kitartóan küzdött a szabadságjogaiért. Hangsúlyozta, hogy „1956 hőseinek üzenete, a magyarság szabadságküzdelmének szellemisége megkérdőjelezhetetlen és örök érvényű”.

Smátroláné Renczes Edit állította össze a meghitt, színvonalas ünnepi műsort, melyben hatodikos, hetedikes, nyolcadikos és harmadikos diákok is szerepeltek.

Az 56-os szobornál tisztelgő dombóváriak fejet hajtottak a forradalom hősei előtt, és elhelyezték az emlékezés virágait.