Az elmúlt századokban a falvakban, tanyavilágban az orvos nehezen volt elérhető. Ezeken a településeken a gyógyító- és vadon termő ehető növények gyűjtéséhez, használatához legjobban a füvesasszonyok és a bábaasszonyok értettek.

A hónap témájáról, az ínségnövényekről, a régi bábák mai utódja Kis-Fónai Csabáné szülésznő tartott, a hajdani ínségnövények bemutatásával, valamint azokból a mai konyha módszerivel elkészített ételek kóstolójával színesített előadást.

Az éhezés végigkísérte az emberiséget egész történelmén. Éhínség többnyire szélsőséges időjárás, aszály, árvíz, háborúk következménye. Az indonéziai Tambora vulkán előző évi kitörésekora levegőbe jutottpor és hamu Írországtól a Kárpát-medencéig visszavetette a hőmérsékletet, és tönkretette az 1816. évi termést, hatalmas ínséget okozva. Segítségül pl. Erdélyben főkormányszéki rendeletben írták le, hogyan használják a szegények eledelül például a tölgy vagy bükk makkot és más növényt.

Megfelelő élelem híján tehát az emberek kevésbé ízletes és tápláló növényeken tengették az életüket. A gyűjtögetéshez jól kellett ismerni az ehető növényeket. Az éhező emberek terített asztala a természet, az év minden szakában kínál több-kevesebb táplálékot.

A kevéske kenyérgabonát lisztfinomságúra őrölt makkal, fakéreggel, szárított gyökerekkel, törekkel keverték ezzel növelve a kenyerük mennyiségét. A böngyöle különféle gyökerek, gumók, elsősorban a gyékény torzsája, nyersen, sütve, őrölve fogyasztották.

A libatop, tyúkhúr, madársóska, disznóparéj, medve-, és kígyóhagyma nem csak az állatoknak szolgált eledelül. Jóízű gyümölcsöket is talált a gyűjtögető, de igencsak meg kellett dolgozni érte, mire az aprócska, szúrós szederből, csipkebogyóból, szamócából, vackorból összegyűlt egy kosárkára való.

Némelyik növény a kipusztulás szélére került. A tátorján vagy vadkáposzta már csak néhány védett területen található Magyarországon. A sulyom szinte beborította a vizeinket - akadályozva, bosszantva a halászokat - , mára szinte eltűnt, szintén védett. Napjainkban, szükség híján megfeledkezünk ezekről az életmentőkről, pedig korszerűen elkészítve változatosabbá tehetnénk velük a táplálkozásunkat.

Soros havi találkozónk alkalmával a bátrabb résztvevők csalánnal készült pogácsát, főzeléket, kökénylekvárt, pitypangmézet és más vadnövényből készült ételt kóstolhattak, miközben hosszasan beszélgettek e növények egyéb jótékony hatásáról.

A Dombóvári Herbárium beszélgetés sorozatát folytatjuk, minden érdeklődőt szívesen várunk az elkövetkező hónapok első péntekének délutánján.

Bordi Anna fitoterapeuta, közösség-vezető, Dombóvár. ezerjofuves@gmail.com