Míg a hazai könnyű műfaj nagy öregjei a média perifériáján egyensúlyoznak, a promotált új felfedezettek produkciói szakmailag megkérdőjelezhetőek. A ByeAlex-jelenség és a magyar zene médiahátránya mellett a jogdíj-helyzetről és a sztárcsinálásról beszélt Kiki, vagyis Patkó Béla, az Első Emelet énekese a Rádió Orient műsorában. A könnyűzene értékesíthetőségéről Kiki elmondta, számos eszköz áll rendelkezésre: a média felületei a televíziótól az internetig, a rádiótól a sajtóig.

Patkó Béla, azaz Kiki országos ismertségre az Első Emelet zenekar sikerével tett szert, 1983-tól az együttes énekeseként működött. Későbbi szólókarrierje és népszerű filmzenei kiadványai után a sport és a rádiózás terén is kibontakozott. 2004-től a Művészetek Palotájának magyar előadók színpadi produkcióiért felelős külsős producere volt, jelenleg fesztiválszervezéssel foglalkozik.

A könnyűzene értékesíthetőségéről Kiki elmondta, számos eszköz áll rendelkezésre: a média felületei a televíziótól az internetig, a rádiótól a sajtóig. Számos módja van annak, hogy a közönséghez eljusson a zenei termék, s ebben a célirányos offenzív marketing egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be.

A magyar zenei tehetségkutató műsorok nagy mennyiségben termelik a nagyrészt tiszavirág életű előadókat. „Régen is volt Ki mit tud, Táncdal Fesztivál, Röpülj páva.” Ám néhány kivételtől eltekintve nem nyílik lehetőség arra, hogy ezek a tehetségek kibontakozzanak és fennmaradjanak a zenei piacon. A cél elsősorban a milliós nézettség megszerzése lett. „De milyen értéket képvisel?” – teszi fel a szakmabeli a kérdést, amire a válasza, hogy a minőséggel és értékmércével probléma van.

ByeAlex magyar énekes-dalszerző az idei Eurovíziós Dalfesztiválon elért sikere és a hazai kritikusok által kapott negatív fogadtatás nagy feltűnést okozott. Kiki a külföldi méltatást így magyarázza: „Az ok amiért szimpatikussá vált, hogy nem akart többnek látszani, óriási teljesítményt nyújtani a színpadon és leénekelni Európát.” A magyar közönségnek is van egy olyan rétege, amely másfajta értéket keres – vélekedett a Dal közönségszavazásának eredményéről.

A lemezeladási bevételek csökkenésével a kiutat, a koncertezésben látja az énekes. Az internetes letöltéseket illetően jóval előbb kellett volna megtalálni a megoldást, a jogdíjak beszedésére. A mintegy 1800 tagot számláló Artisjus és az Előadóművészi Jogvédő Iroda látja el zeneszerzők és előadók juttatásainak megszervezését. Éves szinten több milliárd forinttal gazdálkodik a magyar zenei élet, könnyű és komoly műfajok között megosztva.

Beszűkültek a lehetőségek − a magyar könnyűzene nagy öregjei kiszorultak a kereskedelmi rádiózásból: „ha kijön például Demjén Ferenc új lemeze azt nem hallod a rádiókban.” Az eltérő célcsoportra hivatkozva a média perifériájára kerülnek. „Ezért a nagyok, mint a Bikini, Edda, Demjén, Neoton a mai napig ugyanannyit koncerteznek, mint régen. Egy évben akár a 60 előadást is megugorják.” - mutatott rá Kiki.

A külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi rádiók műsoraiban 30-70 százalékos arányban jelennek meg a magyar és a külföldi előadók. „Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban ez elképzelhetetlen lenne.” A külföldi érdekeltség miatt háttérbe szorult a magyar könnyűzene, érvelt a Rádió Orient vendége. Magyarországon is elterjedt az amerikai szisztéma: egy nap átlagosan 400-500 dalt játszanak a nagy kereskedelmi rádióadók rotációs rendszerben, ezt azonban kifogásolta az egykori műsorvezető- szerkesztő: „Mindennap ugyanazokat az előadókat játsszák minimális időeltéréssel.”