Nőnap lévén gondoltuk, egy egykori karakteres dombóvári hölgy emlékét idézzük meg, akihez egyben évforduló is köthető…

A XIX. század végén az országos átlagot meghaladó mértékben agrárjellegű Tolna megye a kiegyezés utáni iparfejlődés egyik vesztese volt. A létrejövő vállalkozások közül nem egy életképtelennek bizonyult, vagy a továbbfejlődés érdekében Budapestre tette át székhelyét.

Az élelmiszeriparban a kor kevés tartós fennmaradásra képes Tolna megyei vállalkozása közül kettő a Dőry-családnak a hagyományos női szerepkörrel szakító hölgytagjaihoz köthető. Dőry Stefánia Dőrypatlanon alapított sajtgyárat, míg Dőry Etelka Újdombóváron konzervgyárat.

Az 1861. december 7-én, Zombán született Etelka anyja gróf Korniss Anna volt. Apja, Dőry Gyula az Esterházy-hitbizomány egyik bérlőjeként egész családjának jómódot, gyerekeinek úri nevelést biztosított. Etelka a legelőkelőbb bécsi leánynevelő intézetben sajátította el a rangjához illő ismereteket. Zongorázott, lovagolt, különböző sportágakban volt otthon. Teniszversenyen díjat is nyert.

Tanulmányait befejezve Dőry Etelka Tüskepusztára költözött, ahol saját kedvtelésére kezdett kandírozott gyümölcsöt készíteni. 1883-ban egy kis üzemet hozott létre. A baráti, ismeretségi kör próbálta ki a termékeket, amelyek aztán eljutottak a fővárosba, a Nemzeti Kaszinóba és Bécsbe, a Jokey Clubba is. 1912-ben következett be a minőségi váltás, a családi kisüzem helyett 150 főt foglalkoztató, jól gépesített gyár létesült. A termelés nagyarányú felfutása mögött katonai megrendelések álltak, melyek megszerzéséhez a Dőry-család kiterjedt kapcsolatrendszere minden bizonnyal hozzájárult.

A háború után, 1923-ban az üzem részvénytársasággá alakult. Az igazgatói posztra Etelka unokaöccse, Dőry Jenő került, de az alapító valószínűleg továbbra is személyesen vett részt a gyár irányításában.

A Dőry Konzervgyár a 30-as években már 100 munkást foglalkoztatott. A nyári és őszi idényben alkalmanként 350-600 fő is munkát kapott náluk. Termékeik - a különböző befőttek, lekvárok, kandírozott gyümölcsök - Európa szerte közkedveltek voltak, sőt még Dél-Amerikába is exportáltak belőlük. Dombóvár környékén sok családnak volt szerződése a konzervgyárral a gyümölcs- és zöldségtermésre, és a környék nagybirtokosai is szerződésben álltak a gyárral.

Hat évvel a Dombóváron, 1944. augusztus 13-án bekövetkezett halála előtt Dőry Etelkának a Dőry Konzervgyár Rt. elnökeként kifejtett tevékenységét az Országos Levéltár adatai szerint rangos - „legfelsőbb” - elismeréssel díjazták.

A II. világháború után a Dőry Konzervgyárat népgazdasági indokokra hivatkozással leállították, a gépeket leszerelték és elszállították. Az üresen maradt épületeket később a Magyar Honvédség vette át. Az itt kialakított anyagraktárból látták el élelmiszerrel, majd ruházattal a teljes Dunántúl katonai helyőrségeit, közel 55 ezer embert.

A Gyár utcai raktárbázist az 1990-es évek elején zárták be. A helyi önkormányzat kezdeményezésére a XXI. század első évtizedében szabadidős és szociális központként éledt újjá.

Források:

• A DZSENTRI SZÜLETÉSE A Tolna megyei reformkori középbirtokos nemesség átalakulása a neoabszolutizmus és a dualizmus korában - Gaál Zsuzsanna doktori disszertációja
• A Dőryek Szőlőhegyen
• Országos Levéltár
• A JAM-tanösvény táblái
• GENEALOGY.EU
• Újdombóvár a Wikipédiában

További olvasnivaló:

• A Dőry Etelka kezdeményezésére elindult gazdasági vasútról

Képünk forrása: dombovar-szolohegy.info