Először az iskolások olvastak fel részleteket egy zsidó kislány naplójából, aki nem értette mi történik körülötte, de semmiképpen sem akart meghalni. Majd Radnóti verssorai idézték meg a történelmet: "Oly korban éltem én e földön..." Majd az ősi zsidó szokás szerint egy-egy követ helyeztek el a sírokon. Ennek a szokásnak több magyarázata is megtalálható. George Bernard rabbi szerint kő, kavics illetve fű elhelyezése a síron a halott felé mutatott tiszteletünk jele, továbbá jelzi, hogy valaki meglátogatta a sírt. Richard Hirsh rabbi pedig úgy véli, hogy ez a hagyomány egy bibliai szokásból eredeztethető, melyben kőoszlopot emeltek a sír fölé, jelzésképpen. David Wolpe rabbi véleménye szerint, a szokás az ókori időkig nyúlik vissza, amikor a nyáj őrzője, miután a juhait reggel megszámolta, az állatok számával megegyező számú kavicsot vitt magával, majd este ezek segítségével győződött meg arról, hogy mind vissza is tért este. A kövek tehát azt szimbolizálják, hogy milyen drága és értékes minden lélek Istennek.

Majd Dr Kutas Péter emlékezett egy verssel a holokauszt áldozataira.

Utána Ilan Mor, Izrael állam magyarországi nagykövetének emlékező beszéde hangzott el. Beszédében kiemelte: sohasem szabad megfeledkeznünk az áldozatokról, a 80 vagy a 90 éves évfordulón ugyan úgy kell megemlékezni, mint a mostanin.

Fontos a megemlékezésnek az a része, hogy megértsük, mi történt akkor. Hogy emlékezzünk arra, hogy mit tesz az ember, ha kontroll nélkül tesz dolgokat. Kiemelte az oktatás fontosságát is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi természet mire képes és nem szabad meghamisítanunk a történelmi tényeket, meg kell birkózni a történelmi felelősséggel.

Az eljövendő generációk miatt is fontos ez!