A Helytörténeti Múzeumban kezdtünk. Felvettük az igazoló könyvecskét és máris elmerülhettünk a régi képeslapok világában. Nem vagyok született dombóvári, '90 óta lakom a környéken, de nekem is izgalmas volt felfedezni egy-egy általam is ismert épület régi formáját, összevetni a jelenlegivel. Nem is tudtam, hogy a templomnak valaha csak egy tornya volt! Majd az óragyűjtemény következett. Láttam olyan órákat is, amelyeket gyermekkoromban otthon is láthattam, de volt sok különleges. Természetesen megnéztük a népművészeti és az érmekből összeállított gyűjteményt is.

Ezután kerékpárra pattantunk és ellátogattunk a Zeneiskolába jó fúvószenét hallgatni. Majd átmentünk a gimnázium épületébe, hogy láthassuk az emléktermeket és a seccókat. A bukovinai székelyek életéből vett képek is nagyon érdekesek voltak. Megnéztük a fél kilenckor kezdődő Kapos Szenior Néptáncegyüttes műsorát és a Székely Kör népdalainak egy részét is meghallgattuk. Sajnos mennünk kellett tovább…

Következő állomásunk a svábok mindennapjait bemutató magángyűjtemény volt a Kinizsi utcában. Dicséretes, hogy egy család a saját idejét, energiáját, pénzét áldozza azért, hogy mások is láthassák a számukra fontos múltat. Finom szakcsi borral és ízletesebbnél ízletesebb pogácsákkal kedveskedtek nekünk. Közben besötétedett, és mi kivilágított kerékpárjainkon célba vettük a Szigeterdei lakótornyot. A jelen politikai eseményeinek tükrében más jelentőséggel bírt a Kossuth szoborcsoport történetét bemutató kiállítás.

Utunkat ezután ismét a belváros felé vettük, hogy az Ivanich Üzletházban megnézzük Varga Gábor domborműveit és a tűzzsonglőröket. A Kölcsey Könyvesbolt és a Nemzetiségek Háza következett. Látunk szép rézkarcokat és sváb emlékeket. Finom borral és zsíros kenyérrel vendégeltek meg itt is minket. Ezután a Városi Könyvtárba szerettünk volna bejutni, de sajnos csak sötétséget találtunk. Igaz fél tizenkettő felé járt már az idő. Ezért aztán beugrottunk újra a Zeneiskolába egy kicsit táncolni. Utolsó állomásunk újra a Helytörténeti Múzeum volt, ahol leadtuk pecsételős igazolólapunkat és megnéztük a Kapos Táncegyüttes műsorát a tűzugrással.

Éjjel egy óra után értünk haza. Délután még azt hittük, hosszú lesz ez az idő, de rá kellett ébrednünk, még rövid is. Nem jutottunk el mindenhová, ahová szerettünk volna. De majd jövőre! Köszönet mindazoknak, akik megszervezték ezt a nagyszerű éjszakát!

Nagyné Tóth Erzsébet, Kaposszekcső