A katolikus egyházban mindkét ünnepnek több évszázados hagyománya van.

Azért szentelik meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön mindenkit. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A néphagyományban a szentelt gyertyának fontos szerepe volt. A még megkereszteletlen gyermek bölcsője mellett égették, hogy az Isten vigyázzon rá, de a haldoklónak is kezébe adták, hogy világítsa utolsó útját. Meggyújtották viharok vagy más természeti veszedelem idején is.

A Balázs-áldás során pedig Szent Balázsra emlékeznek. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni.

Képgalériánk a hírünk címsora alatti "kapcsolódó galéria" hivatkozásra, illetve a lenti képre kattintva nyitható meg.