A Közösségi Ház melletti füves téren próbálhatta ki bátorságát minden kisgyermek. Volt, aki nem mert lóra ülni, de volt olyan kislány is, aki sírt, mikor elmentek a lovasok, mert még szeretett volna nyeregbe pattanni. Aki éppen nem a ló hátán ült, az csúszdázhatott, homokozhatott, hintázhatott vagy ahogy kedve tartotta, úgy múlatta az időt.

Nagyné Tóth Erzsébet további fotóiért kattintson a lenti képre.